Az elmúlt másfél évet nem számítva, 5 éve rendszeresen blogolok. Kicsit hiányzott már, ám a régi szivárványos blogomhoz képtelen voltam visszatérni. Eltelt másfél év, ami összességében nem sok idő, mégis lehet borzasztóan eseménydús. Annyi minden történt velem, annyi minden változott azóta bennem, hogy az a szerkesztő, aki azt a blogot írta már rég nem a teljes énemet teszi ki, csupán egy részét. Egy emlék, mely nagyon nagyon jó, hogy van.
Ám már nem az vagyok, így egy új helyet kellett keresnem új gondolataimhoz.
Jelenleg életem irányadó tényezői az állatok, a segítés, és mostanában leginkább a spiritualitás.
Ám ne tévesszen meg senkit a képcím lótusza, vagy a bemutatkozó szöveg szanszkrit idézete... ez a blog nem agymosásról fog szólni, ahol le akarom dugni az olvasók torkán a hitemet. Csupán írásaimban nagy szerephez fog jutni, hiszen ez az, ami most leginkább foglalkoztat, érdekel, és magával ragad. De ez a blog akkor is vegyes lesz, tele a gondolataimmal, fényképeimmel, érzéseimmel, kérdéseimmel, válaszaimmal, receptjeimmel, napjaim történéseivel, és bizony vallással-spiritualitással...
Különben is szeretem az efféle mindenből egy kicsit életmódot. Ilyen például a már sokat emlegetett hitem... vallásom...spirituális meggyőződésem is.
A minap egy barátnőm ugyanis megkérdezte tőlem, hogy akkor én most zsidó vagyok, vagy keresztény, vagy buddhista, vagy mégis micsoda?
Azt feleltem, kicsit mindegyik. Gondolom, most sokan fintorognak el, hogy nem, ilyen nincs. De van. Miben hiszek? Egy Istenben. Akit hívhatunk akár Zeusznak, Jehovának, Krisnának, Jézusnak (vagy saját esetemben néha Madonnának). Hiszem, hogy mindezen nevek egy Istent jelölnek, és hiszem, hogy minden vallás, minden felekezet a maga rituáléjával közel tud hozzá kerülni. Akkor én miért ne használhatnék egy kicsit ebből, egy kicsit abból? Miért ne lehetne egy saját spirituális megközelítésem Isten felé, melyben jól megfér egymás mellett a meditálás, a mantrák mormolása, a rózsafüzér morzsolása, és a héber dalok katarzisba estető éneklése?
Drága Samukám. Nagyon szerettem a régi blogodat is, a mai napig visszaolvasom. De érdeklődéssel várom ezt az újat. Örülök, hogy írásba foglalod, hogy megosztod gondolataidat, érzéseidet a barátaiddal. Sok sikert és sok olvasót kívánok Neked. Örökbarátod: ilike
VálaszTörlésMivel már félig koreainak számítok, és itt, ha bekezdesz valamibe, mindig azzal indítanak útnak, hogy azt mondják: Fighting!
VálaszTörlésSzóval: Fighting!
Amúgy teljesen egyet értek a gondolatoddal Istenről és a vallásról. Az én vallásom azt tanítja, hogy Isten olyan mint egy hatalmas gyémánt, rengeteg kis lapocskával, és minden egyes kis lapja egy-egy vallás. Minden vallás egy út, ami ugyanahhoz az istenhez vezet, attól nem lesz más, hogy másként nevezzük. Nem ítéli el a többi vallást, sőt, szabadon gyakorolhatod a többit is egyidejűleg, vagy beemelhetsz tanokat más vallásokból. Kinek mi a jó... csak meg kell találni, és ahhoz végig kell járni az utat... :)
Tetszik Isten gyémánthoz való hasonlítása. Szép, és mély gondolat. Köszönöm :)
TörlésÉs köszönöm a Koreai "Fighting!"-ot a blogom nevében is :)