Bár ritkán...

Bár ritkán írok, azért még nagyon nagyon örülök, hogy van ez a blog. Sokkal jobban szeretem, mint az előzőt... és szükségem van rá. Mert itt nem kell szerepet játszanom, mint az élet oly sok más területén. Közszemlére tehetem a szívemet, anélkül, hogy úgy érezném, megalázom magamat, és gyenge lennék. Kiírhatom magamból a gondolataimat, érzéseimet... és külön öröm, ha ez hallgató fülekre, megértő szemekre talál :) Köszönöm Neked Blog, hogy megtaláltuk egymást :)

1st day of spring^^

Hát eljöttél, csodás tavasz :)

 

Én úgy ünnepeltem meg ezt a csodás napot, hogy egy csésze forró eszpresszóval, egy gesztenyeszívvel, és a kedvenc cigarettámmal kiültem a házunk előtti padok egyikére, és miközben halmoztam a luxuscikkeket, az élvezeteket, egyszerűen imádtam a napot, és magamba szívtam üdítő fényét. Fantasztikus volt.

Ti mivel ünneplitek a tavasz jöttét?

Beautiful thing

Az egyik kedvenc filmemmé avanzsált ez a romantikus homofilm.
Két tinédzser fiú, mindkettőnek meg van a maga baja a világgal, és egy kellemes éjszakán megtalálják a hőn áhított békességet, elfogadást és szeretetet... egymásban. Igazából a filmben nincsenek annyira drámai jelenetek, és a hepienddel végződik... mégis átjárja valami... egy erő... vibráló szépség.
Nézze meg mindenki, könyörgök. Heteró, meleg, leszbikus, bi... mindenki.
Látni kell.
Nem teljes az élet nélküle. Az egyik legszebb jelenet a filmből, a záró jelenet :

♂ + ♂ = ♥
♀ + ♀ = ♥
♀ + ♂ = ♥

szép szerelmem száll a szélben....egy álom hatása alatt.

Álmot láttam az éjjel. Olyan csodásat, hogy nem tudok, és nem is akarok szabadulni a hatása alól.
Álmomban volt egy párom, akinek szép izmos teste, rövid barna haja, iszonyatosan mély, kék tekintete... és két hatalmas szárnya volt. Igen, egy amolyan angyal volt az illető.  Na mindegy, lényeg, elvittem nagyszüleimhez, ahol nagycsaládi banzáj volt, és mint egy barátomat mutattam be. Csak mikor túl közel feküdtünk egymáshoz, és a nagybátyám ránk nyitott, akkor buktunk le. Persze ekkor a családból előbukkant a megvetés, és a gúny, de én összeszedtem minden bátorságomat, kitartottam az angyalom mellett, és közöltem mindenkivel, hogy ez esetben örökre elköltözök tőlük, Ővele. És hát elmentünk, eddigre persze a család már megbánta, hogy ezt tették, de én úgy éreztem, most vagy soha, mennem kell, és élnem az életemet. Azt tudom, hogy bár szerelmemnek hatalmas szárnyai voltak, mégis csak vonattal mentünk, és amikor a vonaton szemben ült velem, kezét a combomra tette, hosszan a szemembe nézett, és megkérdezte, megbántam-e, hogy Ő-t választottam a családom helyett, halkan csak azt suttogtam. félreérti, nem Őt választottam a családommal szemben, hanem saját magamat, a családom elvárásaival szemben.
Csodás, és boldog érzés járt át, és amikor felébredtem, vártom, hogy ha más nem is...legalább egy tollpihe ott legyen az párnámon, jelezve, valóság volt...