Álmot láttam az éjjel. Olyan csodásat, hogy nem tudok, és nem is akarok szabadulni a hatása alól.Álmomban volt egy párom, akinek szép izmos teste, rövid barna haja, iszonyatosan mély, kék tekintete... és két hatalmas szárnya volt. Igen, egy amolyan angyal volt az illető. Na mindegy, lényeg, elvittem nagyszüleimhez, ahol nagycsaládi banzáj volt, és mint egy barátomat mutattam be. Csak mikor túl közel feküdtünk egymáshoz, és a nagybátyám ránk nyitott, akkor buktunk le. Persze ekkor a családból előbukkant a megvetés, és a gúny, de én összeszedtem minden bátorságomat, kitartottam az angyalom mellett, és közöltem mindenkivel, hogy ez esetben örökre elköltözök tőlük, Ővele. És hát elmentünk, eddigre persze a család már megbánta, hogy ezt tették, de én úgy éreztem, most vagy soha, mennem kell, és élnem az életemet. Azt tudom, hogy bár szerelmemnek hatalmas szárnyai voltak, mégis csak vonattal mentünk, és amikor a vonaton szemben ült velem, kezét a combomra tette, hosszan a szemembe nézett, és megkérdezte, megbántam-e, hogy Ő-t választottam a családom helyett, halkan csak azt suttogtam. félreérti, nem Őt választottam a családommal szemben, hanem saját magamat, a családom elvárásaival szemben.
Csodás, és boldog érzés járt át, és amikor felébredtem, vártom, hogy ha más nem is...legalább egy tollpihe ott legyen az párnámon, jelezve, valóság volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése