Imádom a Tavaszt. De hát ki nem?! Reggel, a fekete teám gőze fölött, az erkélyen állva mindig ezeket a csodás fákat nézem. Ahogy napról napra szebbek, és szebbek lesznek. Nagyobbak a levelek, terebélyesebbek a virágok.
Aztán, minek utána pár napja már bőven 20°C feletti a hőmérséklet nappal, éjszaka is ritkásan megy 10°C alá, kiköltöztettem a qumkat fácskámat, és napközben kint laknak a pelék, délutántól estig pedig a teknős is csatlakozik hozzájuk :)
Aztán arra gondoltam, hogy pár napon belül elvetem a retek magokat, meg a saláta magokat, és az ablakpárkányomban lesz egy kis mini-házi-biokertészetem. De valószínű csak retek lesz, saláta nem éri meg. De, mivel még nem jutottam el a tőlünk 100 méternyire levő Baumaxba, hogy vetőmagokat vegyek, így ezek még váratnak magukra. De addig sem voltam rest, elültettem három szem kukoricát :) . Hogy miért? Ne kérdezzétek... csak. Ehhez volt kedvem. A szemeket másfél napig áztattam, hogy jól megduzzadjanak, majd ma elültettem őket egy-egy kis műanyag pohárkába, majd három PET-palack segítségével keltető-inkubátort és kaptak. Le akartam fedni nejlonzacskóval, aztán jött a ragyogó ötlet, hogy a szemetet fogom rekultiválni, és az oly sokszor átkozott műanyagflakon lesz a segítségem. Levágtam a tetejét, aztán kész az inkubátor :) Amikor túl párás lesz, akkor letekerem a kupakot pár órára, hogy szellőzzön, de alul is szellőzik kicsit...Most a három keltető-inkubátor itt sorakozik egymás mellett, és szívják magukba a drága napfényt.
Remélem minél előbb kikelnek a kis kukorica palántáim... addig is gondolkozom azon, hogy mihez kezdjek velük, ha ez bekövetkezik :D
