"tudod sokat mosolygok, de valahogy mostanában az életem annyira össze van kuszálva, a hullámok annyira összecsaptak a fejem felett, hogy lassan úszómester kéne, aki kivezet belőle. És akárhányszor kiállok az ablakba este cigizni, és eldöntöm, hogy majd jól telefüstölöm a gonosz világot, a gonosz életet, a gonosz magányt... mindig énekel a búbospacsirta. És életem egyik legbuzisabb írása ez, de tényleg... amikor meghallom, ahogy énekel, kicsit édesen, kicsit búskomoran, de mégis, a csodával határosan... ilyenkor úgy érzem, hogy ettől a daltól szebb a világ, és ha ugyan létezik, akkor mosolyog az Isten."
Ennél jobb hang+képfelvételt nem találtam sajnos:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése