akkor és most

Ma úgy döntöttem, csinosítgatok kicsit a blogomon... illetve adok hozzá pár oldal modult...
Végül nem csak azokat a modulokat adtam hozzá, amiket előre kiterveltem, hanem kettő olyat is, ami megtetszett.
Az egyik a legfelső kis mini "halas tó", a másik pedig a legalsó kis mászós panda.
A régi blogomban soha nem engedtem volna meg magamnak, hogy ezekhez hasonló, totálisan felesleges és infantilis baromságokkal "szennyezzem" a blogom.
Ott pontosan meg volt tervezve a háttér, a fejléc, a betű mérete, színei... minden két dologról szólt csupán.
ÉN (én én én én) és az, hogy eladható legyen a blogom.
Oké, az ÉN mondjuk egy blognál alap...hiszen egyfajta virtuális napló, de én már túlzásba esetem.
A másik pedig, az eladhatóság, az olvasóközönség megfogása, minden kétséget kizárólag jól sikerült...ha azt nézem, hogy 2010 novemberétől 2011 szeptemberéig. tehát alig 10 hónap alatt több, mint 10000 különböző IP címről kattintottak rám, vagyis havonta kb. 1000ember...
De itt nem is volt kérdés, hogy kirakom a kis pandát, vagy az etetésre váró halacskákat. Itt úgy éreztem, nem csak, hogy jól elférnek, hanem szükség is van rájuk. Ezzel szemben számlálót pl. nem raktam ki.
Mert ez már nem arról szól, hogy olyanokat írjak, amik megfogják minden esetben az olvasókat, és nem is arról, hogy minél szebb, dekoratívabb dizájnom legyen... megváltoztam. Rengeteget. Nem a talmi csillogás vezérel már.
Ez a blog, egy afféle meghitt teázás velem. Az én bögrémben borsmenta, a Tiedben, amit Te szeretnél. Ha érdekel, elmondom a véleményem a világ egy egy dolgáról, leírom, hogy milyen napom volt, és nagyon nagyon nagyon jól esne, ha válaszolnál, de ha a teád gőzének csendjébe burkolózva figyelsz csupán, már nekem az is éppen annyit jelent. Sőt...