kidobott érzelmek.

Ez a plüss párna tegnap toppant be az életembe. Vagy én az övébe... a lényeg, hogy (mit szépítsük) a kukából húztam ki, ami a buszmegálló mellett van. Valaki, a teljesség igénye nélkül belehajította ezt a kis szív alakú gyönyörűséget a kukába, de a fele kilógott. Én pedig kommandózások árán, nehogy bárkinek is feltűnjön, hogy épp guberálok, megmenekítettem Őt. Sejtem, megvan a maga kis története, tuti, hogy egyszer valakit nagyon boldoggá tettek Vele, majd fájdalmas emlék lett csupán, aki nem maradhatott...így kerülhetett a kukába. Nekem is megvan a magam története, engem is tettek már boldoggá, éreztem, és éreztettem fájdalmat, és tegnapig úgy éreztem, újra egy nagy kuka fenekén ücsörgök. Aztán bejött az életembe a párna, akkor amikor a legnagyobb szükségem volt a szeretetre. És bolondságnak hihetitek, de úgy érzem, Neki is szüksége volt rám akkor, és ott, egy pécsi csendesedő szürkületkor, a hatos megállójának kukájában.