Egy Istenség udvarában

A tegnapi napomat három szóval jellemezném: kifáradás, spiritualitás, ál-India.
Krisna-völgybe látogattam el, Somogyvámosba. Évek óta tervezem, amióta Ágiék mesélték, hogy voltak itt. Aztán Ildi is Krisna tudatú hívő lett, ez is rátett egy lapáttal, illetve a saját utamat / vallásomat kereső/ kiépítő életem miatt is nagyon vágytam már ide. És végre eljutottam :)
Az út addig tartott, ameddig gondoltam, hogy tartani fog, másfél óra autóbusszal. Utána beértünk Krisna udvartartásába... és a táj gyökeresen megváltozott. Itt-ott szent helyek, legelésző tehenek, hatalmas elefántszobrok... és mindenfelé mindig mosolygó bhakták (azaz Krisna odaadó hívei). Csodaszép és békés hely. Odaérésünk után rögtön elkezdtük Ildivel a "sevát". A seva azt jelenti: önzetlen szolgálat. Megbeszéltük, hogy mi nem megyünk a csoporttal a körbevezetésen, hanem szolgálatokat teszünk az Istenség előtt. A kertben dolgoztunk. Ohh, de csodás volt. Magyarország legnagyobb biogazdálkodásában, a legnagyobb öko-faluban dolgozhattam. Hát mi ehhez az én "panelkert programom"? Persze, nekem az is csodás, és gyönyörű... de hát azért itt, ameddig a szem ellát zöldségek, gyümölcsfák, virágok, üvegházak, fóliasátrak... csodás. A mi munkák az volt, hogy a Krisna kertjében levő spárgákat öntöztük. Lópikulának tűnik, de nem volt az :D De élvezettel csináltam.

Krisna végeláthatatlannak tűnő spárgái közt

Aztán sétáltunk Ildivel, és anyukájával... jártunk a tehenészetben. Egy hatalmas tehénvédelmi központ van itt, tele csodaszép bocikkal. Ha valaki megkérdezné, hogy miért van ez a központ, illetve miért éppen a teheneket védik, valószínűleg ezt a választ kapná: "A vaisnavizumus – azaz a Krisna-hit – szentírásai elítélik az állatölést, és a tehenek tejét nagyra becsülik. Indiáról szinte mindenkinek a szent tehenek jutnak eszébe. Erre a filozófiai tételre a Védák adnak magyarázatot. A szentírások hét személyt említenek az ember anyjaként: a szülőanyát, a dajkát, a papok feleségét, a lelki tanítómester feleségét, a király feleségét, a földet és a tehenet. Az a közös bennük, hogy mindannyian gondoskodnak a rájuk bízott emberekről. A tehén úgy teszi ezt, ahogy egy anya: tejet ad számunkra, amit sokféle területen lehet, például az étkezésben, a templomi imádatban, az egészségügyben.Teheneket tartani úgy, hogy valaki gondoskodik róluk és nem öli meg őket, nagyon jámbor cselekedetnek számít"

 Igen csak érdekes, és szép gondolatok :)

Boci simiii^^

Ildi matajival a tehenek közt^^

A bocik után lementünk a bejárathoz, ahol a már említett hatalmas kőelefántok vannak, illetve egy szent vizű folyó. De először jöjjenek az elefántok, akik a bejáratot őrzik :

Ugye de csodásak, és fenségesek?

A domboldal mentén pedig egy csendes folyam folydogál. A Yamuna. Persze, nem az eredeti, nagy Yamuna folyó, hanem annak egy mása. Egy kis folyócska, amit elkereszteltek Yamunának, és megszentelték, így ez a kis folyórészlet is legalább annyira szent, mint druszája Indiában. A wikipédián ezt találtam a Yamunáról :

"Csakúgy, mint a Gangeszt, a Yamunát is kiemelten tisztelik és imádják a hindu vallásban, a folyó teljes szakaszán Jamuna istennőt látják benne. A hindu mitológiában ő a lánya Szúrjának, a Napistennek, és húga Jamának, a halál istenének, ezért Jaminak is nevezik. A legenda szerint a szent vizekben való megmártózás megszabadítja az embereket a halál gyötrelmeitől, ezért ugyanolyan kívánatos a rituális fürdés a Jamunában, mint a Gangeszben.A Jamuna-folyó szorosan kapcsolódik Krisna életéhez is. Krisna megszentelte a folyót már reinkarnációjának kezdetétől. A legenda szerint csecsemőkorában apja, Vasudéva átvitte őt a folyón, amely hirtelen megáradt. Ahogy a víz a gyermek lábát elérte, azonnal visszahúzódott."

Ildi figyelmeztetett, hogy szent folyó lévén nem szabad lábat lógatnom benne... hacsak nem követek bizonyos sznet formalitásokat. Úgyhogy csöppentettem a fejemre, majd ittam a folyó vizéből. Aztán belelógattam a lábamat, ahol a sok halacska csiklandozott :) Többen tudják, hogy nem szeretnék úgy meghalni, hogy ne fürdenék a Gangeszban. Reméljük ez is összejön majd, minden esetre most már a lábamat megmártottam egy szent folyóban. Nagyon jó érzés volt :)

Yamunában

A szent vizű Yamuna

 Aztán végül csatlakoztunk a csoporthoz, énekeltünk picit, volt, aki táncolt a templom szépséges oltára előtt. Sikerült legyeznem Krisnát, és feleségét  Srímatí Rádháránít . Az oltáruk gyönyörű. Az aktuálisan viselt ruhájuk szintén. Annyira díszes, annyira mestermű annyira...indai!

Az oltár fő része

Krisna és Rádharání

éneklős, táncos imádság

Sikerült legyeznem őket :) És közben imádkoztam.

Összességében egy csodálatos, munkával, sétával, spirituális feltöltődéssel teli napot tudhatok magam mögött. Három dologban biztos vagyok: az egész helyet átjár valamiféle szent erő, ezt a helyet mindenkinek látnia kell és én gyakran vissza fogok térni ide a jövőben.

Hare Krisna!